Fától az Erdőt

outro

2009-11-19T12:03:00.000-08:00

Rövidülő bejegyzések, több pillanatnyi hangulat, zene, film, sorozat.... felszállok hát én is a második-harmadik vonatra, irány a webkettő.

Ja, és meg nem mondanám, pontosan mikortól, de újra látom azt a bizonyos erdőt is. 18 hónap után búcsúzik a régi forma, a régi szellemiség.

A régi ember.

A már megtörtént újjászületést az Arteconon virtualizálom;).

V

2009-11-16T04:35:00.000-08:00

Micsoda képi metafora 2.29-nél!

Schütz

2009-11-16T04:21:00.000-08:00

Prelude-ihlette napiidézet:

"Die mit Tränen säen
werden mit Freuden ernten.
Sie gehen hin und weinen
und tragen edlen Samen
und kommen mit Freuden
und bringen ihre Garben."

"Akik könnyek közt vetnek
örömmel aratnak.
Oda menve sírnak
és hordják a nemes magvakat
és hozzák kévéiket."

Eljött a megvarrás ideje.

felhúz

2009-11-05T12:53:00.000-08:00

A pózerkedés egyszerűen siralmas...

flótás

2009-10-31T08:09:00.000-07:00

A karácsonyi egyik műsorszáma, alig várandó.

ölelések

2009-10-27T02:45:00.000-07:00

So that you never ride faster than your guardian angel... wouldn't you first need one for yourself?

példakép(p)

2009-10-25T08:29:00.000-07:00

pont

2009-10-22T22:03:00.000-07:00

Történt egy kis apró lehetetlen... (véletlenül).

irány

2009-10-21T04:56:00.000-07:00

A teremtően pusztuló epigon-életen átlépni végre már....

címkefelhő a déli széllel

2009-10-19T04:34:00.001-07:00

Tallinn, Helsinki, Tartu, Sigrid, Marku, Daddy, Kristel, Triinu, fütyülős, aszú, vilmos, saku, hegycsúcs, vana tallinn, pitsa, ungari kino, táncház, ülikool, Raekoja plats, Aura, létező monetarizmus, KGB.

To be cont.

Eesti, Suomi here I came, here I am, here I'll be...

vas.

2009-10-01T15:16:00.000-07:00

VCB és a 30 másodperc

2009-09-29T01:41:00.000-07:00

Woody Allen ismét hozta a formáját: két életfilozófia, és a közte őrlődés harcának remek bemutatása:

Az egyik a valóság séma-sablonos libasorába (egyes esetekben büszkén és dalolva) beálló, és ennek unalmába később belefásuló koránházasodó-dolgozó ember.

A másik a valóságban élni képtelen, ezért azt a saját képére felül-, vagy átírni akaró, ennek következtében állandóan és egyre nagyobb kilengésekkel az átmeneti siker - átmeneti kudarc tandemén libikókázó (élet)művész.

Így a nap mottója nem is annyira off:

"30 másodperced van, hogy elmondd..."

Ja, hogy ez lenne a kőkemény racionalitás lesz*rása?

Vagy csupán egy átmenetiérdek-mondat, mert meg sem akarjuk ~~hallgatni~~ hallani a másik változó szívhangját? Ne adj Isten ~~együttérezni~~ egy szinten kezelve beszélgetni vele?

Egyébként meg igen, az idő múlásához képest tűzforrófejű vagyok. Keresem azt az alkalmas pillanatot, ami (még) kvázi sose alkalmas. Már csak ilyen vagyok. Az én vereségem mindig is átmeneti visszavonulást színlelt.

Azt meg csak remélem, hogy a (távoli) jövőbe halasztgatások ígérete tényleg őszinte, és ilyenformán olyan eseményt ígér, ami egyszer valóban meg is történik (meg kell történnie).

Különben az egész nem más, mint kegyes (ön)hazugság.

halk pendülés

2009-09-27T01:17:00.000-07:00

Van, hogy hiába is kérdezik, miért. Az embert csupán a szíve viszi oda, ahova. Teljesen spontánul.

"Lehet-e bátrabb a vitéz,
ki szakadék tátongó szurdokában,
kövek lezúduló özöne alatt is
önnön testével védte
a megbukott jövőt?"

teniszpéntek

2009-09-26T01:15:00.000-07:00

Szendrő-Erdős: 6:4, 1:6, 7:5

:/

Persze lényeg a mozgás:).

napi képregény

2009-09-19T04:29:00.000-07:00

negyedik típusú

2009-09-18T04:56:00.000-07:00

Várom, mert valós, megtörtént eseteken alapul, mert beépíti az őskoriasztronauta-elméletet, és mert.... wait for it.... Milla Jovovich:).

kieg # 2

2009-09-11T12:06:00.000-07:00

Fagyjon, ami konokul fagyni akar, és virágozzon, aminek virágoznia kell.

Nomeg: Si vis pacem, para bellum.

Hajrá!

rulett

2009-09-08T03:38:00.000-07:00

Kb. két év után először mondhatom ki végre újra: most tényleg nagyot húztam. Ez még nem a főnyeremény, de elvezet...

RIA, RIA....

2009-09-04T03:54:00.000-07:00

Hosszú-hosszú szünet után újra élőszurkolás, méghozzá a svédmeccsen holnap! Elvártak a kezdőbe: Babos/Fülöp, Juhász "kanizsaibarátnős" "frodó" Roland, Gerzson, Dzsudzsi, Huszti "hiszti" Szabolcs, Hajnal Tom, Rudolf "rénszarvas" Gergely, éééss... Sanyiii, a nemzet gólvágója!

kieg # 1

2009-09-03T12:43:00.000-07:00

Az első győztes csaták megvívva;). Éljen az EQ! "Take it easy and pass!"

idol

2009-09-03T12:19:00.000-07:00

Kosártudásban törekszem, de úgysem tudom, kinézetben viszont majd megpróbálom utolérni;).

háború

2009-09-01T07:38:00.000-07:00

Az óévből más nem adódik, nem is adódhat.

"De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt."

Kiegészítések később.

Skandalum

2009-08-14T01:01:00.000-07:00

Tudtam, hogy a hegedűvel arcozás bekerül:D (Mellesleg akkor találtam ki a másnapi koncert új díszítéseit). Botránnyal együtt is iszonyat jó volt (sőt), riszpekt a Kovács-testvéreknek. A képek magukért beszélnek...

Sound+az

2009-07-11T00:27:00.000-07:00

Remek élmény, amikor ingázás közben két teljes álló napig kellett néznem a méteres táskás, polifoam-os (ráadásul főleg lány) fesztiválozók érkezését és saját magam távozását Zamárdiban.
Tudom igen, tetszettem volna előbb gondolkodni.

Amúgy meg fel fogom én fogni valaha, hogy amiről annyira szerettem volna, hogy velem teljesedjen, miért kell nélkülem lose-lose bukdácsolnia?

confusion

2009-06-01T12:25:00.000-07:00

Ma...

...kifejezetten zavarban voltam.
...szégyenérzetem volt.

Ritka, furcsa, szokatlan ez. Felszínen kényszeredett mosolyom akár a sínen fekvő emberé.

Most ebbe kapaszkodom:

"Ha pokolra jutsz
legmélyére térj,
az már a menny
mert minden körbeér."

Ilyen hát az idei nyár első napja.

széljegyz

2009-05-22T01:53:00.000-07:00

Az alkalmatlan típus

Őszintén sajnálom azokat, akik képtelenek észrevenni, hogy mekkora baromságot csinálnak, és hogy a magukhoz és másokhoz való viszonyulásukért előbb-utóbb, valahogy, valahol meg kell fizetniük. Azokat, akiket csalódásaik és kudarcaik sokasága sem képes rádöbbenteni, hogy változtatni kéne, sőt inkább rátesznek egy lapáttal, a balsikereket pedig a türelem szóval leplezik. Egy pillantásból mindig is leolvasható lesz, hogy dacosságuk hogyan megy át idővel elbizonytalanodásba, majd vereségbe. Ők azok, akik azt hiszik, ha látástól vakulásig széthajtják magukat, az önmagában sikert hoz. Pedig nem fog, mert egyszerűen helytelen célokért küzdenek. Ha netán mégis úgy érzékelik, hogy elérték a célt, kiderül, hogy az csak egy újabb feladat, amire alkalmatlanok.

A reménytípus

Viszont becsülöm azokat, akik a múlt árnyai és az eléjük tornyosuló hegyek ellenére is képesek esélyt adni és esélyt elfogadni (legyen szó tényleg bármiről), majd helyes, elérhető úticélért magabiztosan, részsikereket elérve menetelni.

A nap mottója, a múlt tanulsága

"Whether long range weapon or suicide bomber, wicked mind is a weapon of mass destruction..."

Mood

2009-05-04T01:47:00.000-07:00

Numb

2009-04-25T17:35:00.000-07:00

így volt jó

2009-04-18T07:34:00.000-07:00

Ma is volt munkamegbeszélésem, de most kivételesen olyan környezetben, hogy az azt hiszem mindenkinek a lehető legjobb volt. Kinn, napsütésben, árnyékban, padon. Így mindenkinek könnyebb volt. És hogy ne csak végig a munka legyen, időnként volt egy-egy versenyfutás, vagy "bújócska-fogócska" az Annával (egyszer úgyis apa leszek;)). Nincs annál jobb, mint látni egy kisgyermeken, hogy élvezi a játékot, és hallani a shiatsu-gyógyásztól, hogy a reklámok eredményeképpen hetekre be van táblázva a munkától.

De mindenekelőtt: jó érzés, hogy megbecsülik azt, amit csinálok, és azt, aki vagyok.

szabályok

2009-04-12T12:29:00.000-07:00

Olvastam, inspirálódtam: Én nem betartani szoktam a szabályokat, inkább felülírom őket. Már kb. 10 éve rájöttem, hogy egész egyszerűen nem abba a dimenzióba tartozom, ahol azok a szabályok érvényesek. Lényegében ettől vagyok az, aki. Node eddig nem tűnt fel? (Komolyan kérdezem.)

Peter Cincotti: Goodbye

2009-04-11T09:27:00.000-07:00

A. for president!

2009-03-26T13:10:00.000-07:00

Imádom az olyan heteket, mint amilyen a mostani volt, lesz is mesélni való a Pécsi Tavaszról: Bokros, Fábry, koncertek, multik, próbainterjú, borkóstoló...

Elsőként rögtön bekerültem a köztévé hétfő esti híradójába, méghozzá a lehetséges miniszterelnökökről szóló rovatba:D. Aki nem hiszi, utánajárhat itt, 05.17-nél. Ne a Bajuszra figyeljetek, a lila fölsőre!

Még nincs vége a hétnek, mostantól shiatsu és zenész énem dominál;).

forgatag

2009-03-22T03:13:00.000-07:00

Diákságom utolsó Pécsi Tavaszát és a Karrier Napokat pláne nem töltöm tétlenül (és akkor még ez volt a nap eufémizmusa).

Hétfő reggel 6:50-es gyors, délben a KPMG előadásán kezdek, hátha pont én kellek nekik majd. Aztán 3-tól Bokros "professzor" előadását hallgatom, jobb esetben gazdaglacival és odakérdezgetéssel. Este kétórás Fábry-ra váltottam jegyet, aztán 10-től Balkan Fanatik, utána meg fiatal az éjszaka.

Kedd 11-től Morgan Stanley előadás, jobb esetben tesztet is írok, vagy interjúztatnak. Kora délután kosárkupa, késő délután borkósoló, este Kiss Ádám, majd buli Marót Vikiékkel.(Hát, hát...)

Szerdai program még alakul, annyi biztos, hogy jön még pár multi, estére pedig Magna Cum Laude, meg pécsi zenekarok.

Csütörtökön jövök haza, aztán Mozart, Händel, shiatsu...

This is what I call élettempó.

symphonize me

2009-03-20T01:58:00.000-07:00

Amire vasárnap este színpadra kerülök, 15 órányi próbán és több órányi otthoni gyakorláson leszek túl. Mozart: Színházigazgató Nyitány, Haydn oboaverseny, majd Mendelssohn: Skót szimfónia kerül terítékre. Ambiciózus céljaim: első kettőben a jó játék, utolsóban a tisztes helytállás.

Kezdenek kijönni a csakazértis attitűd előnyei: már nem csak a vonósoknál, hanem a felnőttek között is meg akarom mutatni, mire is vagyok képes. Persze akarni sok mindenki akar sok mindent, én viszont úgy érzem , mindig is jól be tudtam lőni, hogy mennyi és milyen minőségű munka kell a sikerhez. Hatékonyabban gyakorlok és több próbára járok, mint valaha. Koncentrálom az erőim: nincs énekkar, se magánének, csak a hegedű, de az egyből négy fajta kontextusban: vonósok, szimfi, Händel, szólampróba.

A céldátum a hegedülési csúcspontra is: július vége.

Á & Á

2009-03-18T03:44:00.000-07:00

Nemzeti ünnep előestéje ide, jó zenekari társaság oda, nem akaródzott kimenni, sőt alkoholt inni sem (lám, ebben is változom...). Csak a sviháder pesti bőgős jókedélye (nomeg fuvarja) és a szülinapos iránt érzett megbecsülés hajtott végül is ki.
Éjféltől elindult a borgőzös észosztás, amitől ki kellett szöknöm a teraszra. Nemcsak nekem: jött a vajdasági vezér is, és kérdezett! Aztán újra kérdezett. Végül remek kis beszélgetés kerekedett zenekarról, emberi kapcsolatokról, szakmaiságról, volt, leendő és jelenlegi zenei pályásokról, sőt, sőt, sőt: nőkről férfiszemmel, mint férfi a férfival. Nem gyakori az ilyen megnyilatkozás, volt szerencsém elkapni.

Az ő véleménye pedig sokat számított mindig is.

anticipációk

2009-03-11T09:30:00.000-07:00

Nagy várakozással tekintek a hétvégére. Holnap fontos embereket látok vendégül itt Pécsen, és újra megyek Pannon Filharmonikusok koncertre. Igen, igen már oda is járok, (tőlem talán nem meglepő) kb. október óta havonta egyszer. A zenekar a pesti legjobbak szintjét ostromolgatja, rajtuk tuti nem múlik a Kulturális Főváros 2010-ben. Ja, és nem így nem csak Pesten lehet hallani Kocsis Zoltánt, Szabadi Vilmost meg társaikat;). Ráadásul nem is csak zenélni hallom őket, mert szerda esténként vannak "Fülszöveg" beszélgetések a másnapi sztárfellépővel.

Aztán meg ígéretem van egy hétvégi beszélgetésre. Miután rájöttem a hibáimra, könnyű volt tanulni belőlük. Rengeteget fogok hallgatni, és kérdezni, az biztos. És akkor eljutok a megértésig.

Gyermeki kíváncsiság és kísérletező kedv költözött belém.

korrektúra

2009-03-10T07:22:00.000-07:00

Legszívesebben javítgatnék egy-két helyen az előző bejegyzésben, de ha minden jól megy, majd a való élet korrigál. Persze csak akkor ér bármit a javítás, a tiszta lap, ha kétoldalú akarat van hozzá. Én készen állok. Da vajon te is?

két nap

2009-03-07T03:56:00.000-08:00

A péntekin nagyon kellemes élményben volt részem. Nem gondoltam volna, hogy a volt angoltanárommal ilyen jól fogok magánemberként elbeszélgetni (miután a Händel-próba helyszínét ő biztosította, és hallgatta is próbát). Azt végképp nem, hogy amikor rákérdezett, mi van velem, kerek perec elbeszéltem neki az elmúlt 6 évem privát ügyeit-bajait, különös tekintettel az utóbbi két évre. Aztán kaptam is pár igen hasznos tanácsot, amik alapján megfogadtam egy-két dolgot.
Ördögként fogom kerülni a gyávaság, a bizonytalanság, a menekülés, és nemtudomok tömjénfüstjét. Átlátom, hogy ma a 17-ek egy jó része 14, minden látszat ellenére. Rosszabb esetben pedig 5. Végül (be)látom, hogy bizonyos fok után sokkal több határozottság kell mint eddig. Tégláról téglára, lépésről lépésre fogom visszaépíteni. A céldátum is megvan, július vége. Azt már látom, hogy a jó szív, az elfogadás és az ún. "engedékenység hosszú távú hasznok reményében" hova vezet.
Oda, hogy ma, szombaton a zenekar egyik (vajon melyik?) tagja minden további nélkül le meri üldözési mániásozni a nála szakmailag, zeneileg, tapasztalatban (hadd ne folytassam) sokkal magasabb szinten állót, durván aláásva az Árpád által rá ruházott tekintélyt. Végülis rájöttem, az én hibám, hogy eddig engedtem fajulni a dolgokat. Ráadásul az illető pont tudta, hogy fog ülni ez nálam, hiszen a minap magánéleti beszélgetésben is ugyanezt vágta a fejemhez, ugyanúgy alaptalanul. Ott megteheti (bár az eredményei katasztrofálisak), a zenekar előtt, a szakmában viszont nem.
Rájöttem, hogy eddig végül is defenzívában voltam, hiszen durva beszólásra durván is válaszolhattam volna, meg is érdemelte volna. Mi több, igaz is lett volna. De nem, nem, én nem vagyok Cseke József vérmérsékletű, és nem is akarok bedönteni egy alapvető emberi kapcsolatot (bár nekem olybá tűnik, hogy ő annál inkább: az utóbbi időben szinte minden arról szól, hogy hogyan marjon el végképp magától: ezúton üzenem, a siker már totális! Bonts (gyerek)pezsgőt! Már egy jó ideje nyugodtan hajszolhatod a délibábjaidat, láthatóan kitörő sikerrel). Csak elmondtam, még egy ilyen, és akkor nem kell ma együtt dolgoznunk. Végül is használnak is ezek az esetek. Azt hiszi, engem éget be, de nem: csak egyre többen rájönnek, hogy a köztük reszkető falevél és a mindig valahova csapódó mézmáz időnként szörnyeteggé változik. A szemük előtt zajlik le, hogy egy egyszerű kérdés után le mer üldözési mániásozni. Senki más még a huszadát se engedné meg, mert a szakmai minimum megvan köztünk. De ő? Ki ő szakmailag hozzám képest? Mire föl merészeli? Aztán lehet menni az Árpádhoz, állok elébe. Az ő szemében én egy 12 éve itt lévő tag vagyok, aki emberi, szakmai, szóló, szólampróbaszervezés és koncertszervezés szempontjából is olyat tett le az asztalra, amit kevesek. Tényleg, én voltam a barom, hogy engedékenységemmel eddig hagytam fajulni a dolgokat. Tessék, sikerült felébreszteni az alvó oroszlánt.
Azért jó ez a helyzet, mert itt sem magánéletileg, sem szakmailag nincs itt mit vesztenem. Sőt, ezekkel az esetekkel egyre többen állnak mögém, mert látják, mi a valóság. Én ezen csak nyerhetek, és nyerni is fogok.
Amúgy erre a félévre már vissza akartam vonulni, amikor fölvetettem Árpádnak, első ösztönös reakciója az volt: "De ugye nem akarod abbahagyni?" Aztán pont az üldözési mániásozós utalgatott arra, hogy én még miért vagyok itt. Hát ezek után, mától vérszem van. Horváth Miki, a zenekari példaképem 27 éves korában lépett fel velünk utoljára. Úgyhogy fél év még garantált, aztán ha netán akkor méltóan vissza tudok vonulni, akkor megteszem. Ha nem, maradok, amíg be nem következik.
Tényleg érdemes újat húzni? Kinek lesz jobb ettől?

falnak beszélek

2009-03-05T09:00:00.001-08:00

Látom, az édes mazsolát elárasztotta az önvád. Ezt a teljesen alaptalan hülyeségét leszámítva azért gyönyörű volt és az is marad. Az a rengeteg , amit letett az asztalra, nem vész el, csak átalakul. Vagy visszaalakul. Drukkolok neki.

Csak annyi: hiába túráztatom én itt a pofámat?

mementó

2009-03-01T22:32:00.000-08:00

Két kifejezést hallottam a hétvégén, amit ide kell vésnem: "te ittál", ill. "üldözési mánia". Ez azért nagyon fontos, hogy emlékeztessen a szörnyetegre, aminek elpusztítására felesküdtem, később meg be kellett érnem egy eredményes meneküléssel.
Azt fontolgatom, hogy ezentúl mindenkit figyelmeztetek: a látszat csal. A legborzasztóbb, hogy azt is csalja immáron hosszú évek óta, aki a látszatot teremti. Ezért kínozza meg magát rendszeresen, aztán meg másokat is. Belül is, kívül is.
Amúgy most megint rájöttem, hogy mikor szoktam ide írni, és ez nincs jól így.

... a nyomor.

2009-02-28T03:20:00.000-08:00

Rám köszön a váratlan esemény. Aztán álmodok egész éjszaka (önmagában furcsa). Gyönyörűt (ez még inkább, általában rosszat szoktam). Ráadásul tényleg az az álmom, nem csak éjszaka. Egy olyan jövőverzió, amit azért mégis tilos lenne hagyni elvetélni.
Az ébredés persze keserű, a valóság rémálom: egész éjszakás látomásom főszereplője számomra két lábon járó élőhalott. Így se sikerül elfogadni, de megkönnyíti. Az nem ő. Nem is lehet ő.

alapigazságok

2009-02-27T06:16:00.000-08:00

Végre megtanultam, hogy igazi igenek kimondásához először igazi nemeket is kell tudnom mondani. Így lesz 2009 a második első benyomások éve.
Amúgy meg most életmaximum és blogminimum van. Agyaglábamat végre valahára Achilles ínre cseréltem. Ahol más elmenekül, én élre állok, ahol fékez, én gyorsítok. Míg más gyengül, én erősödöm. A közös teher alatt az én pálmám hihetetlenül megerősödött.
Ja, és súlyozott átlagom az első félévből 4,64;).
Mit is írhatnék még? Olyan déja vűm van 2006-ból. Jönnek a finnek, is, én pedig pontosan olyan szerepet fogok betölteni az élet színpadán, mint amikor legutóbb jöttek.

mártír

2009-01-11T08:18:00.000-08:00

Erasmusos emigrációm alatt fordult meg a fejemben először (azóta is sokszor), hogy ezt a számot fel kéne rakni ide. Annyira együtt élek vele.

Kár volt eddig késlekedni vele.

"I could stay a while
But sooner or later I'll break your smile
And I can tell a joke
But one of these days I'm bound to choke
And we could share a kiss
But I feel like I can't go through with this
And I bet we could build a home
But I know the right thing for me to do
Is to leave you alone..."

főnix

2009-01-11T02:50:00.000-08:00

Amúgy januárra azt hiszem elhagyom az Erdő virtuális valóságát, a való világ sokkal izgalmasabb;).

;)

2008-12-21T04:47:00.000-08:00

Úgy érzem, hosszú-hosszú idő után tegnap végre sikerült újra átölelnem a világot. Az pedig egyből visszaölelt. Jól van ez így, nagyon jól...

el

2008-12-18T00:14:00.000-08:00

Egy éve pontosan ezen a napon érkeztem haza. Most mennék újra. Nem 2000 km-re, inkább 20.000-re.

Az első Corelli-előadás jól sikerült. Gratuláltam és megköszöntem mindenkinek, a karmester és a csellószólista viszonozta is ezt. Végülis csak érzelmi intelligencia kérdése.

Szóval tegyük fel, hogy tavaly ilyenkor van. Mindent másképp fogok csinálni. Mindent kijavítok.

otthon

2008-12-17T11:04:00.000-08:00

Csak pár nap, és végleg hazaérek. Még karácsony előtt. Pár napot kell kibírni...

Tél

2008-12-12T12:38:00.000-08:00

Elfordult az út
Távol neszel
A mozdulat

Földdé vált a levél
Melyen kezed vonásait
Csodáltam

Havas fákba tűntél
Kéreg húzza arcodat

/Zágony Rudolf/

fatto per la notte di violino solo

2008-12-09T04:10:00.000-08:00

Ha egy épp üdítőjét szürcsölgető ismerősömnek mesélném, hogy eddig mik történtek, meg kinek milyen húzásai voltak a készülő Corelli karácsonyi koncert kapcsán, vélhetően emberünknek azon nyomban kispriccelne a szájából a kóla. Ráadásul még nincs vége, sőt! Egyre jobb lesz.

Nyomós ok volt rá, hogy ne kerüljünk be a BLG-s karácsonyira. Annyira, hogy önmagában még (az amúgy fajsúlyos) Árpád vezér kérése is kevés lett volna azt ellensúlyozni (ez kiérződött a telefonbeszélgetésből is, amit a zenekar füle hallatára folytatott).

Aztán még aznap este megtudtam a döntő indokot, amiért mégis bekerülhettünk. Ez aztán már végképp nem semmi! Nem fogom nagy dobra verni, de azért magamban eleresztek majd időnként egy sanda félmosolyt.

Most már ez az egész Corelli-készülés is igazán kezd hasonlítani egy rossz argentin szappanoperára,

valamiféle, az ügyért szürke eminenciásként mindenkinél többet tevő, mindenkinek jótakaró, de ebben a szerepében naiv Carlos Armandóval (akit ki is használnak végülis),
egy tehetséges, rengeteget segítő, szerény, de a dolgokat kimondó tanár bácsival,
egy hűséges, békítő, dolgok előtt értetlenül álló, konfliktuskerülő fegyverhordozóval,
meg egy érdekei mentén haladó, ebben a szerepben bosszúálló pacákkal
a főszerepekben.
Ja, és végül, de elsősorban keresd a nőt (is)! Anélkül nincs szappanopera.

A sorozat befejező részei a jövő héten!

A hetedik

2008-12-04T12:20:00.000-08:00

"Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy."

/József Attila/

restanciák

2008-11-28T23:03:00.000-08:00

Kintre tartozom még egy magánénekes meg egy érettségi talis írással. Ami késik az jön, nyilván:).
Bent meg rengeteg minden történik, de itt kár csépelni rá a szót. Beszéljen végre a valóság, a tettek, meg a nemtettek. Azt hiszem, én mindent megtettem.
Fecsegjen hát a felszín, hallgasson a mély. Őröljön az idő kereke.

szeszélyveszély

2008-11-22T03:49:00.000-08:00

Már régóta figyelem ezt itt, most már ki kell írnom magamból. Két szeszélyes természet összetalálkozik. Három dolog történhet:

Ha az egyik rossz, a másik jó passzban van, egymásra sem hederítenek.

Ha mindketten hullámvasútjuk alján vannak, utálatos, sokszor keresetlen szavakkal szidják egymást. Először egymásnak. Aztán barátaiknak, hogy kívülről is önigazolást nyerjenek.

És végül, ha mindkét hangulatember rózsaszín felhőkben száll, akkor a 2. pont ellenkezője történik. Szendén, mosolyogva, nyájasan (számomra nyálasan) turbékolnak, bókolgatnak egymásnak, és ugye minden happy. (Ilyen tiszavirág-életű műboldogságot!)

Engem ez az egész visszataszít, főleg a legutolsó eset. Ha legközelebb valamelyik a másikat szidja nekem, szó nélkül oda fogom tartani a görbe tükröt.

Szeszélyveszély.

Jakobovics

2008-11-21T10:49:00.000-08:00

A jó öreg Árpi bá hihetetlenül magas szakmai tudású hegedűs, és ezt jól át is tudja adni. A vele együtt töltött hosszú évek alatt erre döbbenek rá újra meg újra. Meg újra. Most éppen a ma esti próbán. Remek vonótechnikai, intonációs, és műmegformálási tanácsok.

Pedig kevés olyan ember van, akinek feltétel nélkül iszom a szavait.

rövidhét

2008-11-11T04:06:00.000-08:00

Szerda este indul a felnőtt szimfonikus, így idő előtt jövök haza, hogy hódolhassak ennek a hobbimamunkámnak. Ja, és érzem: csapataim az összes fronton kemény harcban, de győzelemre állnak;).

majdnem? majd nem?

2008-11-08T01:06:00.000-08:00

A hetet makulátlannak szerettem volna, a dereka felé mégis félrecsúsztam.
Egyes területeken eddig is óriási a visszavonulás. De még nagyobb kell (különben csak bajt okozok).
Nagy a türelem, mégis még nagyobb kell.
Még mindig fel-fel bukkan a "mindent azonnal" maximalizmusom, végképp száműzni kell.
Rögös az út, a cél ugyanaz.

a ma este pont erről szól

2008-10-31T13:05:00.000-07:00

"Drivin' home this evening

I coulda sworn we had it all worked out
You had this boy believin
Way beyond the shadow of a doubt
Then I heard it on the street
I heard you mighta found somebody new
Well who is he baby - who is he
And tell me what he means to you

I took it all for granted
But how was I to know
That you'd be letting go

Now it cuts like a knife
But it feels so right
It cuts like a knife
But it feels so right

Theres times I've been mistaken
Theres times I thought I'd been misunderstood
So wait a minute darlin
Can't you see we did the best we could
This wouldn't be the first time
Things have gone astray
Now you've thrown it all away

Now it cuts like a knife
But it feels so right
It cuts like a knife
But it feels so right"

hihetetlen;)

2008-10-30T12:19:00.000-07:00

Már voltak pozitív előérzeteim. Aztán a történések láncolata kulminálódott, most már egyértelműen kijelenthetem: a sors ismét a tenyerén hordoz. Meglepő, új módokon. Persze lehet, hogy nincs is itt semmiféle sors, csupán a felkészültség násza a kedvező alkalmakkal.
De mindegy is: a végeredmény ugyanaz:).

megkönnyebbül

2008-10-24T05:02:00.000-07:00

Azt fogom tenni, amit ilyenkor kell.

Legszívesebben Danival és a Vaddal lennék az eastside-on, de ez pénzügyi okok miatt sajnos nem jött össze.

Helyette megyek ki a zenekar-maghoz (Bence, Csabi, Manfi, Szofá, Mse) Újudvarra gourmankodni, francia étkek, borok és egy remek társaság közé.

Az élet súlya, a világ gondja könnyebbedik;).

egyszer lent

2008-10-23T23:47:00.000-07:00

Megpróbáltam békében, fájó, de igaz és őszinte szavakkal. Csöndben.

Szemben ott állt egy fal (csak a karcolgatásáig jutottam). Mögüle harsányan ordibált az érzéketlenség, a hatalmi gőg és a flegmaság.
De mindezek mögött éreztem a félelmet (minden negatív érzés eredője). Mellette némi elfojtott bűntudatot, bizonytalanságot és lelkiismeret-furdalást.

Kint Finnországban olvastam egy jó idézetet. Pontosan már nem tudom visszaadni, de valahogy így szólt: ha épp hegynek felfelé mész, és látsz valakit lefelé gurulni, segíts neki, légy vele megértő és udvarias. Lehet, hogy majd még találkoztok. Fordított szereposztásban.

csütörtököt mondok

2008-10-23T08:46:00.000-07:00

Letorkol, bevádol, ágyúval lövi az önbizalmad, kinyom, lenyom, elrontja a kedved. A hirtelen harag. Egy félreértés miatt. Visszavágnál, de a piszkozatoknál megállsz, úgyis tudod: az egész csak olaj lenne a tűzre. Amit nem te gyújtottál, mégis megéget. Aztán nem kér elnézést. Mert ugye ő, a tűz, honnan tudná, hogy megéget? Szerintem még azt sem tudja, mikor melenget.

Ilyen felütéssel indult az eheti csütörtök esti placebo-séta. A legvalószínűbb útvonalon, a találkozás reményteljes, mégis valószínűltlen (és egyre valószínűtlenebb) gondolatával. Ennyi jár meg most. Talán jogosan.

Amúgy meg oda megy az ember, ahol törődést adhat és kaphat. Egyszerű szabály, ami előbb-utóbb érvényre jut. Így vagy úgy.

Éljen Chris Rea és a Winter Song.

győzelmek

2008-10-18T06:22:00.000-07:00

Amolyan hírösszefoglaló-stílusban:

1. Árpi műsorra vette Corelli VIII. Karácsonyi Concerto-ját. Váratlanul ért (tegnap mondta csak el), de nagy az öröm: enyém a violino solo I.;). Tehetséges szólistatársak és jó kis zenekar adott. Hegedűkarrierem lenyugvó napjánaknak is van ereje?

2. Énekkaron is voltam. A Daróczi-Bárdos: Járd ki lábam első tétele zseniális, méltó társa a II-nak és a III-nak. Benn volt Zsófi és Katya is - külön öröm az amúgy foghíjas szombati próbán.

3. Jozsik elhívott jan. 3-ra énekelni az újudvari újévire. Öröm volt vállalni, gondolván az utána lévő dínom-dánomra is.

Ennyit egyelőre, nyakamon a 9 napos őszi szünet:).

wind of changes

2008-10-09T09:05:00.000-07:00

Az élet során is ugye vannak ciklusok ("Egyszer fenn, egyszer lenn."). Találunk egy bízató pontot. Ezen megindul egy gyors ütemű virágzás, ami aztán szép lassan lelassul, majd beragad. Taratalékai kimerülnek.
Ezt a pillanatot észrevenni fontos, mert itt érdemes súlypontot váltani. Ezen aztán újabb gyors virágzás indulhat. Aki nem veszi tudomásul a régi építmény korhadásának a jeleit, és tovább erőlteti a virágzást a régi szisztémában, lemarad, lecsúszik. Időt veszt.
Hagyni kell tehát a teremtő pusztulást.

Különösen szerencsés, ha az új súlypontok házhoz jönnek:

1. Zenekar: előző péntek este Szofá elhívott a Robinsonba. Jött Emese is. Jóleső érezni, hogy ők a zenekaros munkámat nemcsak elismerik, hanem tisztelik is. Nagyobb figyelmet érdemelnek mindketten.

2. Osztály: 5 éves érettségi találkozó volt szombaton (még írok majd róla). Lerítt, hogy még mindig nagyon együtt vagyunk. Érdemes feléjük is többet nyitni.

3. Pécs: most kedden igen jó jogász-közdazdász házibuli volt;). Esély, hogy az évfolyamom kimenetele után azért ezévben is legyen egy jó pécsi társaságom.

4. Pest: a minap hívtak volt évfolyamtársaim, hogy jöjjek már bulizni. A Vadról és Takiról nem is beszélve. Szóval hamarosan vizit;). Ugyanőket várom Pécsre is, bármikor.

5. Munka: úgy néz ki, nagyon jó munkahelyet találtam. Vagyis találtak nekem:). Ezért nem győzök hálás lenni. Nagy a lelkesedés, felelősséget is kaptam, mindent bele fogok adni.

6. Diploma: azoknál a tanároknál, és azt írthatom, ahol és amit szeretnék. A szakfordítóst is, a főszakost is.

Lehetőségek sora állt a házhoz.

Kell ennél több?

in memoriam 1995-2003

2008-10-04T05:31:00.000-07:00

Ha már az évforulóknál tartunk: ma lesz az ötéves érettségi találkozó.

Először a sírkertben "fölvesszük" egy társunkat, aztán irány a BLG, az osztályterem, a tablónkkal, az osztályfőnökünkkel és tanárokkal. Este vacsora a Honvéd Kaszinóban, folyt. köv. az éjszakában;).

Remélek minél több rég látott társat. Jó lesz egy fél napra újra középiskolásnak lenni...

X.

2008-10-01T01:53:00.000-07:00

'98 kora ősze volt, amikor még kisgimnazistaként, dr. Szabó Csabáné útilapujával a hátamon, a büfével szembeni teremben lévő állványára léptem, első próbámra. Sok kíváncsi, mosolygós tekintet, kilencedikestől a tizenkettedikesig. A pianino mögött szakállas, bajszos, majdnem félhosszú hajú, jókedélyűnek tűnő karnagy.

'08 szeptembere: újabb, utolsó utáni, "most már tényleg legutolsó" belépés. Csillogó szemű, kiváncsi kilencedikes-tekintetek. A repertoár idén kedves emlékeket idéző régi-új, és ígéretes új művek egyvelege:

Bach-Gounod: Ave Maria (Marikával természetesen)
Két sapphoi dal (az egyik, ha nem a legnagyobb kedvenc)
Strauss: Tritsch-Tratsch polka (Grazi élmények alapján)
Járd ki lábom I. tétel

Álljon a felsorolás az ikertorony másik oszlopának is, kedvcsinálónak a próbára járáshoz.

...

Hát, megértük ezt is.

témába vágnak

2008-09-24T01:13:00.000-07:00

„Aki a biztosat feladja, és a bizonytalant követi, az elveszti a biztosat, s a bizonytalan is elveszett.”
/Nárájana, Hitopadesa I., 205/

„Néha csak a pillantás irányától függ, mennyire látunk tisztán.”
/Saint-Exupéry/

„Ich bin der erste der dich befreit
und einer der letzten der um dich weint…”
/Xavier Naidoo/

a baráthság vége

2008-09-23T03:21:00.000-07:00

Lezárulni látszik számomra az első (reméljük nem az utolsó) magánénekes korszak. Ennek persze vannak hivatalos, meg nem hivatalos okai.

Bizonyos (ha nem döntő) mértékben mindenképpen az érdekellentétekkel tarkított igazgatóválasztás, ill. az azt követő hatalmi gőg közvetett áldozatának érzem magam. Legalább nem vagyok egyedül, mert egy szőke kislányt év elején, váratlanul, és olybá tűnik, akarata ellenére kivettek zongoráról.

És valószínűleg a Ditkének sem tudom teljesíteni, amit ígértem. Sajnálom ezt is.

Ha majd leülepedett az eset, irogatnék erről bővebben is. Mégiscsak 9 év…

próbálnék

2008-09-20T04:03:00.000-07:00

A szokásos maszk mögött azért lehangoló volt a mai zenekar...

Megint a fránya felértékelt várakozások. Meg amikor kiderül, hogy zuhanniuk kell. (A kedvem ilyenkor konvergál Craig David I'm walking away-ja felé.)

Nomeg az idő is...

Nembaj, azért adni jó;).

Parlament of Hungary

2008-09-17T02:12:00.000-07:00

Pedig reményeim egy hátsó zugában azért ott volt, hogy megszabadulhatunk végre a répaorrú bohóctól.

Argh...

Laune

2008-09-13T04:10:00.000-07:00

Kár/öröm

2008-08-19T09:56:00.000-07:00

Kár az eddig remeklő, ma azonban tanácstalan és indiszponált (kiv.: Pelle Anikó) női pólósainkért.

Sok-sok öröm viszont a meglepetésre románverő kézis lányinkban. A lefújás utáni pillanatokban első pekingi olimpiai könnyeim is elővarázslódának.

Plusz öröm: este a 90-es évek egyik sikerpécéjátékának vászonra vitt változata: Alone in the Dark.

Így hát szép kis Feierabend készülőben.

Standpunkt

2008-08-16T04:21:00.000-07:00

Sok mindent hoz a konyhára egy-egy kényszerpihenő.

Tisztább képet a jelenben, helyesen súlyozott emlékeket a múltban. És így harmonikusabb jövőt.

Az érzékek meg azt súgják, hogy oneeighty véleményváltoztatás vihara tornyosulat fölém (ismét). Vagy nem. Bármi jöjjön, kíváncsian várom. Békésen. Szemlélődve. Felkészülve.

Már tudom: itt a szerva. Itt a pont.

Versailles és a paladinok

2008-06-10T01:10:00.000-07:00

Lázasan kerestem azt a világi barokk muzsikát, ami méltó párja lehet kedvenc egyházi barokk zenémnek (G. F. Händel: Messiás).

Egészen eddig.

Éljen Charpentier: Les plaisirs de Versailles. Betársulhat hozzá Rameau Les Paladins-ja.

Köszönet érte a Mezzo TV-nek, amelynek a sokszor zavaró francia-dominanciája most az egyszer hasznos volt.

Amúgy meg jó lenne színpadra vinni valamit ebből, például a vonósok tervezett reneszánsz koncertjén. Zenészek és énekesek kipipálva, csak a kotta, a kotta...

A jóléti állam halála

2008-06-05T00:47:00.000-07:00

Erről már tavaly ősszel is akartam írni. Főként neolib körök hangoztatják Meg mondta nekem pl. tavaly a Vad is, hogy nézzem meg, hogy Svédországban is megszorítások vannak, meg döglődik a német gazdaság.

Először tisztázom, mit értek én jóléti állam alatt. Szerintem legjobban skandináv jóléti modell reprezentál, aztán meg a német szociális piacgazdaság.

Másodszor keresek egy olyan mutatót, amely talán a legjobb tükör egy ország jövőbeli kilátásait illetően: versenyképesség.

Harmadszor igyekszem a szerintem legmértékadóbb felmérést citálni. És látom, hogy az 55-ös listán a skandinávok és Németország a legjobb 16-ban „haldoklik”. Dánia pl. az 5. Az USA-t ugyan nem verik, de például a briteket igen.

Magyarország három helyet visszacsúszva a 38. Hogy miért, külön bejegyzést érne.

Még csak két aládúcolás:

Tóth Gy. László szerint szó sincs arról, hogy a jóléti állam haldoklik. Csupán mint régóta fennálló modell, ott is megjelent a pazarlás és egyéb vadhajtások, amelyeket vissza kell nyesegetni.
„Arra is felhívnám a figyelmet, hogy ma azok a nemzetek, országok sikeresek a nagy nemzetközi világgazdasági versenyfutásban, amelyekben érvényesül az etikai, valamint a szociális és környezeti problémák iránti érzékenység (e három szorosan összefügg!), lásd például Skandináviát! Azok a nemzetek, országok, amelyeknél viszont eltompul az erkölcsi, szociális és környezeti érzékenység, felelősség, és csak a nyerskapitalista piacgazdaság farkastörvényei érvényesülnek (…), nos, ezek az országok, nemzetek vereségre vannak ítélve a gazdasági versenyben (is)!” (Gazdag László: A Bokros csomag mítosza és a valóság)

A végére meg egy költői és egy eretnek:

Most akkor mi haldoklik?
A hazánkbeli politikai árok melyik oldalán van inkább nyerskapitalizmus, és melyiken a szociális piacgazdaság?

Egy rák a Rákban

2008-05-25T09:16:00.000-07:00

Május 14. éjjel, Hard Rák Café: duplajó a közgazdász-jogász szabadtéri záróbuli.

Egyrészt, mert a 2003-as évjáratú ötödévesek nemcsak nagy mennyiségben, hanem jó minőségben is tobzódtak;). Talán utoljára a felezőbulin láttam ilyet. (Vagy egyszerűen csak én járok el keveset?)

Másrészt, mert az est sztárvendége Sterbinszkyben igencsak pozitívat csalódtam. Eddig ő számomra nem volt több, mint az ezredforduló körüli sztár DJ ATB-t külcsínben és belbecsben is majmolni igyekvő magyar epigon.

Viszont most a tar fejű lemezlovas igen jó hangulatot varázsolt, bizonyította, hogy akár hosszú órákra is csokorba lehet kötni az elektronikus zene legjavát, és mindeközben a közönséggel ötletes, szórakoztató módon kommunikálni.

Végre egy buli, ahol nem a disco termemben tomboló noname tuc-tuc, és az old’s termi dzsin-dzsin-Dzsingisz kán közül kell választani.

Meglepő Vatikán

2008-05-21T05:27:00.000-07:00

Eddig azt hittem, a katolicizmus fellegvára azért dogmatikusabb ennél. Így viszont kellemes meglepetéssel járul hozzá Istenképem kialakulásához.

A második szalmaszál

2008-05-20T06:48:00.000-07:00

Az első az Erasmusos finn emigráció alatt/okán gyúlt lángra. A hazatéréssel - kiváltó ok megszűnvén - elaludt hát ő is. Nem égett sem túl intenzíven, sem túl magas hőfokkal.

A szebb, jobb, érdekesebb stb. reményében meggyújtjuk hát a másodikat;).