Rám köszön a váratlan esemény. Aztán álmodok egész éjszaka (önmagában furcsa). Gyönyörűt (ez még inkább, általában rosszat szoktam). Ráadásul tényleg az az álmom, nem csak éjszaka. Egy olyan jövőverzió, amit azért mégis tilos lenne hagyni elvetélni.
Az ébredés persze keserű, a valóság rémálom: egész éjszakás látomásom főszereplője számomra két lábon járó élőhalott. Így se sikerül elfogadni, de megkönnyíti. Az nem ő. Nem is lehet ő.
szombat, február 28, 2009
péntek, február 27, 2009
alapigazságok
Végre megtanultam, hogy igazi igenek kimondásához először igazi nemeket is kell tudnom mondani. Így lesz 2009 a második első benyomások éve.
Amúgy meg most életmaximum és blogminimum van. Agyaglábamat végre valahára Achilles ínre cseréltem. Ahol más elmenekül, én élre állok, ahol fékez, én gyorsítok. Míg más gyengül, én erősödöm. A közös teher alatt az én pálmám hihetetlenül megerősödött.
Ja, és súlyozott átlagom az első félévből 4,64;).
Mit is írhatnék még? Olyan déja vűm van 2006-ból. Jönnek a finnek, is, én pedig pontosan olyan szerepet fogok betölteni az élet színpadán, mint amikor legutóbb jöttek.
Amúgy meg most életmaximum és blogminimum van. Agyaglábamat végre valahára Achilles ínre cseréltem. Ahol más elmenekül, én élre állok, ahol fékez, én gyorsítok. Míg más gyengül, én erősödöm. A közös teher alatt az én pálmám hihetetlenül megerősödött.
Ja, és súlyozott átlagom az első félévből 4,64;).
Mit is írhatnék még? Olyan déja vűm van 2006-ból. Jönnek a finnek, is, én pedig pontosan olyan szerepet fogok betölteni az élet színpadán, mint amikor legutóbb jöttek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)