péntek, október 31, 2008

a ma este pont erről szól

"Drivin' home this evening
I coulda sworn we had it all worked out
You had this boy believin
Way beyond the shadow of a doubt
Then I heard it on the street
I heard you mighta found somebody new
Well who is he baby - who is he
And tell me what he means to you

I took it all for granted
But how was I to know
That you'd be letting go

Now it cuts like a knife
But it feels so right
It cuts like a knife
But it feels so right

Theres times I've been mistaken
Theres times I thought I'd been misunderstood
So wait a minute darlin
Can't you see we did the best we could
This wouldn't be the first time
Things have gone astray
Now you've thrown it all away

Now it cuts like a knife
But it feels so right
It cuts like a knife
But it feels so right"


csütörtök, október 30, 2008

hihetetlen;)

Már voltak pozitív előérzeteim. Aztán a történések láncolata kulminálódott, most már egyértelműen kijelenthetem: a sors ismét a tenyerén hordoz. Meglepő, új módokon. Persze lehet, hogy nincs is itt semmiféle sors, csupán a felkészültség násza a kedvező alkalmakkal.
De mindegy is: a végeredmény ugyanaz:).

péntek, október 24, 2008

megkönnyebbül

Azt fogom tenni, amit ilyenkor kell.

Legszívesebben Danival és a Vaddal lennék az eastside-on, de ez pénzügyi okok miatt sajnos nem jött össze.

Helyette megyek ki a zenekar-maghoz (Bence, Csabi, Manfi, Szofá, Mse) Újudvarra gourmankodni, francia étkek, borok és egy remek társaság közé.

Az élet súlya, a világ gondja könnyebbedik;).

csütörtök, október 23, 2008

egyszer lent

Megpróbáltam békében, fájó, de igaz és őszinte szavakkal. Csöndben.

Szemben ott állt egy fal (csak a karcolgatásáig jutottam). Mögüle harsányan ordibált az érzéketlenség, a hatalmi gőg és a flegmaság.
De mindezek mögött éreztem a félelmet (minden negatív érzés eredője). Mellette némi elfojtott bűntudatot, bizonytalanságot és lelkiismeret-furdalást.

Kint Finnországban olvastam egy jó idézetet. Pontosan már nem tudom visszaadni, de valahogy így szólt: ha épp hegynek felfelé mész, és látsz valakit lefelé gurulni, segíts neki, légy vele megértő és udvarias. Lehet, hogy majd még találkoztok. Fordított szereposztásban.

csütörtököt mondok

Letorkol, bevádol, ágyúval lövi az önbizalmad, kinyom, lenyom, elrontja a kedved. A hirtelen harag. Egy félreértés miatt. Visszavágnál, de a piszkozatoknál megállsz, úgyis tudod: az egész csak olaj lenne a tűzre. Amit nem te gyújtottál, mégis megéget. Aztán nem kér elnézést. Mert ugye ő, a tűz, honnan tudná, hogy megéget? Szerintem még azt sem tudja, mikor melenget.

Ilyen felütéssel indult az eheti csütörtök esti placebo-séta. A legvalószínűbb útvonalon, a találkozás reményteljes, mégis valószínűltlen (és egyre valószínűtlenebb) gondolatával. Ennyi jár meg most. Talán jogosan.

Amúgy meg oda megy az ember, ahol törődést adhat és kaphat. Egyszerű szabály, ami előbb-utóbb érvényre jut. Így vagy úgy.

Éljen Chris Rea és a Winter Song.


szombat, október 18, 2008

győzelmek

Amolyan hírösszefoglaló-stílusban:

1. Árpi műsorra vette Corelli VIII. Karácsonyi Concerto-ját. Váratlanul ért (tegnap mondta csak el), de nagy az öröm: enyém a violino solo I.;). Tehetséges szólistatársak és jó kis zenekar adott. Hegedűkarrierem lenyugvó napjánaknak is van ereje?

2. Énekkaron is voltam. A Daróczi-Bárdos: Járd ki lábam első tétele zseniális, méltó társa a II-nak és a III-nak. Benn volt Zsófi és Katya is - külön öröm az amúgy foghíjas szombati próbán.

3. Jozsik elhívott jan. 3-ra énekelni az újudvari újévire. Öröm volt vállalni, gondolván az utána lévő dínom-dánomra is.

Ennyit egyelőre, nyakamon a 9 napos őszi szünet:).

csütörtök, október 09, 2008

wind of changes

Az élet során is ugye vannak ciklusok ("Egyszer fenn, egyszer lenn."). Találunk egy bízató pontot. Ezen megindul egy gyors ütemű virágzás, ami aztán szép lassan lelassul, majd beragad. Taratalékai kimerülnek.
Ezt a pillanatot észrevenni fontos, mert itt érdemes súlypontot váltani. Ezen aztán újabb gyors virágzás indulhat. Aki nem veszi tudomásul a régi építmény korhadásának a jeleit, és tovább erőlteti a virágzást a régi szisztémában, lemarad, lecsúszik. Időt veszt.
Hagyni kell tehát a teremtő pusztulást.

Különösen szerencsés, ha az új súlypontok házhoz jönnek:

1. Zenekar: előző péntek este Szofá elhívott a Robinsonba. Jött Emese is. Jóleső érezni, hogy ők a zenekaros munkámat nemcsak elismerik, hanem tisztelik is. Nagyobb figyelmet érdemelnek mindketten.

2. Osztály: 5 éves érettségi találkozó volt szombaton (még írok majd róla). Lerítt, hogy még mindig nagyon együtt vagyunk. Érdemes feléjük is többet nyitni.

3. Pécs: most kedden igen jó jogász-közdazdász házibuli volt;). Esély, hogy az évfolyamom kimenetele után azért ezévben is legyen egy jó pécsi társaságom.

4. Pest: a minap hívtak volt évfolyamtársaim, hogy jöjjek már bulizni. A Vadról és Takiról nem is beszélve. Szóval hamarosan vizit;). Ugyanőket várom Pécsre is, bármikor.

5. Munka: úgy néz ki, nagyon jó munkahelyet találtam. Vagyis találtak nekem:). Ezért nem győzök hálás lenni. Nagy a lelkesedés, felelősséget is kaptam, mindent bele fogok adni.

6. Diploma: azoknál a tanároknál, és azt írthatom, ahol és amit szeretnék. A szakfordítóst is, a főszakost is.

Lehetőségek sora állt a házhoz.

Kell ennél több?

szombat, október 04, 2008

in memoriam 1995-2003

Ha már az évforulóknál tartunk: ma lesz az ötéves érettségi találkozó.

Először a sírkertben "fölvesszük" egy társunkat, aztán irány a BLG, az osztályterem, a tablónkkal, az osztályfőnökünkkel és tanárokkal. Este vacsora a Honvéd Kaszinóban, folyt. köv. az éjszakában;).

Remélek minél több rég látott társat. Jó lesz egy fél napra újra középiskolásnak lenni...

szerda, október 01, 2008

X.

'98 kora ősze volt, amikor még kisgimnazistaként, dr. Szabó Csabáné útilapujával a hátamon, a büfével szembeni teremben lévő állványára léptem, első próbámra. Sok kíváncsi, mosolygós tekintet, kilencedikestől a tizenkettedikesig. A pianino mögött szakállas, bajszos, majdnem félhosszú hajú, jókedélyűnek tűnő karnagy.

'08 szeptembere: újabb, utolsó utáni, "most már tényleg legutolsó" belépés. Csillogó szemű, kiváncsi kilencedikes-tekintetek. A repertoár idén kedves emlékeket idéző régi-új, és ígéretes új művek egyvelege:

Bach-Gounod: Ave Maria (Marikával természetesen)
Két sapphoi dal (az egyik, ha nem a legnagyobb kedvenc)
Strauss: Tritsch-Tratsch polka (Grazi élmények alapján)
Járd ki lábom I. tétel

Álljon a felsorolás az ikertorony másik oszlopának is, kedvcsinálónak a próbára járáshoz.

...

Hát, megértük ezt is.