témába vágnak

„Aki a biztosat feladja, és a bizonytalant követi, az elveszti a biztosat, s a bizonytalan is elveszett.”
/Nárájana, Hitopadesa I., 205/

„Néha csak a pillantás irányától függ, mennyire látunk tisztán.”
/Saint-Exupéry/

„Ich bin der erste der dich befreit
und einer der letzten der um dich weint…”
/Xavier Naidoo/

a baráthság vége

Lezárulni látszik számomra az első (reméljük nem az utolsó) magánénekes korszak. Ennek persze vannak hivatalos, meg nem hivatalos okai.

Bizonyos (ha nem döntő) mértékben mindenképpen az érdekellentétekkel tarkított igazgatóválasztás, ill. az azt követő hatalmi gőg közvetett áldozatának érzem magam. Legalább nem vagyok egyedül, mert egy szőke kislányt év elején, váratlanul, és olybá tűnik, akarata ellenére kivettek zongoráról.

És valószínűleg a Ditkének sem tudom teljesíteni, amit ígértem. Sajnálom ezt is.

Ha majd leülepedett az eset, irogatnék erről bővebben is. Mégiscsak 9 év…

próbálnék

A szokásos maszk mögött azért lehangoló volt a mai zenekar...

Megint a fránya felértékelt várakozások. Meg amikor kiderül, hogy zuhanniuk kell. (A kedvem ilyenkor konvergál Craig David I'm walking away-ja felé.)

Nomeg az idő is...

Nembaj, azért adni jó;).

Parlament of Hungary

Pedig reményeim egy hátsó zugában azért ott volt, hogy megszabadulhatunk végre a répaorrú bohóctól.

Argh...

Laune